Emelt kémia – fontos fogalmak gyűjteménye

Ebben a fogalomtárban igyekeztem összegyűjteni az emelt szintű kémiaérettségin előforduló legfontosabb fogalmakat az érettségi aktuális követelményrendszere alapján. A fogalmakat a három nagy anyagrészre (általános, szervetlen és szerves kémia) felosztva sorolom fel és definiálom. A fogalmak tanulásához készítettem tanulókártyákat is, amelyek az alábbi linken elérhetők:

A fogalomtár szabadon letölthető és használható érettségire tanulás és iskolai oktatás céljára az alábbi fájlban:

A fogalomtárban dőlt betűvel jelöltem azokat a részeket, amelyek nem tartoznak szorosan a definícióba, de a megértést (remélhetőleg) segítik/árnyalják.

A gyűjtésben nagy segítséget jelentett Lénárt Gergely kollégám és online tananyaga, amit ezúton is köszönök. Gergely munkásságáról és tananyagáról az alábbi honlapon található részletesebb információ:

https://www.emeltkemiaerettsegi.hu/

A fogalomtárban jellemzően nem kerültek felsorolásra a lényegesebb szerves és szervetlen vegyületek, reagensek stb., de ezek tanulásához is készítettem tanulókártyákat, ezek az alábbi linkekre kattintva elérhetők:

Minden fenti kémiás fogalom, képlet stb. egyben tanulókártyákban:

Jó tanulást és sok sikert!

Általános kémia

Atom: az a legkisebb részecske, amely kémiai módszerekkel tovább már nem bontható, de még őrzi az elemek tulajdonságait. Elektromos töltése nincs.

Elemi részecske: az atomot felépítő kisebb részecskék, azaz a protonok, neutronok és elektronok összefoglaló neve.

Proton: az atomot felépítő pozitív töltésű elemi részecske, amely az atommagban helyezkedik el. Relatív töltése +1, relatív tömege 1 egységnyi. Általában hozzá viszonyítjuk az elektronok és neutronok tömegét. Fontos, hogy itt nem a relatív atomtömegről beszélünk, csak az elemi részecskék egymáshoz viszonyított tömegéről!

Neutron: az atomot felépítő töltés nélküli elemi részecske, amely az atommagban helyezkedik el. Relatív töltése 0, relatív tömege kb. 1 egységnyi. Azaz kb. egyenlő a protonok tömegével a neutronok tömege (a neutronok icipicit nehezebbek)

Elektron: az atomot felépítő negatív töltésű elemi részecske, amely az elektronfelhőben helyezkedik el. Relatív töltése -1, relatív tömege kb. 1/1840 egységnyi. Azaz az elektronok tömege nagyon kicsi a többi elemi részecske tömegéhez képest

Protonszám: meghatározza egy atom kémiai minőségét, megmutatja a magban található protonok számát. Atomok esetén egyenlő az elektronszámmal.

Rendszám: megmutatja a protonszámot, így meghatározza az atom kémiai minőségét, illetve azt, hogy az adott elem hányadik elem a periódusos rendszerben. Jele Z, mértékegysége nincs.

Nukleon: az atommagot alkotó részecskéket, tehát a protonokat és neutronokat nukleonnak nevezzük.

Tömegszám: protonszám és neutronszám összege az atomban. Jele A, mértékegysége nincs.

Izotópok: olyan atomok, melyek protonszáma (rendszáma) megegyezik, de neutronszáma és ebből kifolyólag a tömegszáma eltér. Kémiai tulajdonságaik azonosak.

Kvantumszámok: az elektronok atomokban elhelyezkedését leíró matematikai egyenletek paraméterei. Megkülönböztetünk fő-, mellék-, mágneses- és spinkvantumszámot.

Atompálya: az a térrész az atomban, ahol egy elektron 90%-os valószínűséggel tartózkodik. Az egy atompályába tartozó elektronok fő-, mellék- és mágneses kvantumszáma megegyezik.

Alhéj: az azonos fő- és mellékkvantumszámmal rendelkező elektronok egy atomban egy alhéjba tartoznak. Ezen elektronok energiája azonos, csak az atompályáik térbeli orientációja eltérő. Jelölésük, pl. 2s, 3p, 4d, 5f

Elektronhéj: az azonos főkvantumszámú elektronok egy elektronhéjba tartoznak. Ezen elektronok atommagtól azonos (átlagos) távolságra helyezkednek el, energiájuk közel azonos. Jelölés betűvel K, L, M…

Pályaenergia: az az energiamennyiség, amely egy elektron végtelen távolságból egy adott atompályára zuhanásakor felszabadul.

Pauli-elv: egy atomban nem lehet még két olyan elektron sem, amelynek mind a négy kvantumszáma megegyezik. Következmény: egy atomban egy atompályán maximum 2 elektron tartózkodhat.

Hund-szabály: elektronok úgy helyezkednek az atompályákon egy alhéjon belül egy alapállapotú atomban, hogy maximális legyen a párosítatlanok száma (azonos spinnel).

Energiaminimum elve: elektronok úgy helyezkednek el az atompályákon az elektronfelhőben egy alapállapotú atomban, hogy a lehető legkisebb energiaszinten legyenek.

Alapállapotú atom: olyan atom, amely a számára legkedvezőbb energetikai állapotban van.

Gerjesztett atom: nem alapállapotú (hanem annál magasabb energiájú) atom.

Zárt héj: olyan elektronhéj, melyen az összes atompálya telített ("tele van")

Radioaktivitás: az a jelenség, amelynek során atomok spontán (külső hatás nélkül) bomlanak. Eközben az anyag jellemzően radioaktív sugárzást bocsát ki. Ha egy anyag atomjai mutatják a radioaktivitás jelenségét, akkor az anyagot radioaktívnak mondjuk.

Párosítatlan elektron: olyan elektron, aki az atompályáján egyedül helyezkedik el (nincs párja 😊)

Vegyértékelektron: azok az elektronok, amelyek az atom kémiai tulajdonságait alapvetően meghatározzák. Vegyértékelektronnak nevezzük a legkülső elektronhéj elektronjait, illetve a nem telített alhéjak elektronjait.

Atomtörzs: az atommag és a belső héjak elektronjainak összessége (minden, ami nem vegyértékelektron)

Vegyértékhéj: az atom legkülső (telítetlen) elektronhéja. Sok esetben (pl. a d-mező elemeinél) a fogalom nehezen értelmezhető, így használata kerülendő

Atomtörzs: az atommagból és a körülötte lezárt elektronhéjakból álló rész.

Relatív atomtömeg: megmutatja, hogy egy atom hányszor nagyobb tömegű a 12-es tömegszámú szénizotóp egy tizenketted részénél. Jele Ar, mértékegysége nincs.

Anyagmennyiség: 1 mól annak a rendszernek az anyagmennyisége, amely annyi elemi entitást tartalmaz, mint ahány atom van 12 g 12-es tömegszámú szénben. Jele n, mértékegysége mol.

Avogadro állandó: 1 mól anyagmennyiségű rendszer részecskeszámát mutatja, értéke közelítőleg NA = 6 ‧ 10^23 1/mol.

Moláris tömeg: megmutatja, hogy egy mol anyagmennyiségű rendszer mekkora tömegű. Jele M, mértékegysége g/mol.

Csoport (periódusos rendszerben): a periódusos rendszer azonos oszlopába tartozó elemeket egy csoportba tartozónak mondjuk. Megkülönböztetünk fő- és mellékcsoportokat (kissé idejétmúlt, de még használatos felosztásban). Az egy főcsoportba tartozó elemeknek (kivéve He vs többi nemesgáz esete) ugyanannyi a vegyértékelektronja és vegyértékelektron-szerkezetük erősen hasonló.

Periódus: a periódusos rendszer azonos sorában található elemeket egy periódusba tartozónak mondjuk. Az egy periódusba tartozó elemeknek ugyanannyi elektronhéjuk van.

Mező (periódusos rendszer): a periódusos rendszernek azon elemeit, amelyeknek kiépülő alhéjának típusa azonos (s, p, d, f), egy mezőbe tartozónak mondjuk.

Alkálifémek: a periódusos rendszer első főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^1

Alkáliföldfémek: a periódusos rendszer második főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^2

Földfémek: a periódusos rendszer harmadik főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^2 np^1

Széncsoport: a periódusos rendszer negyedik főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^2 np^2

Nitrogéncsoport: a periódusos rendszer ötödik főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^2 np^3

Oxigéncsoport (kalkogének): a periódusos rendszer hatodik főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^2 np^4

Halogének: a periódusos rendszer hetedik főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^2 np^5

Nemesgázok: a periódusos rendszer nyolcadik főcsoportjának elemei. Vegyértékelektron-szerkezet: ns^2 np^6

Fémek: a periódusos rendszerben a B-At átlótól balra található elemek (kivéve a hidrogén). Tipikusan kicsi EN és ionizációs energia jellemzi őket.

Nemfémek: a periódusos rendszerben a B-At átlótól jobbra található elemek (és a hidrogén). Tipikusan nagy EN és ionizációs energia jellemzi őket.

Atomsugár (atomméret): egy atom sugarát kifejező mennyiség, amely megmutatja az atommag és az elektronfelhő "szélének" távolságát (többféle meghatározási és számítási módja van ("hol van egy felhő vége?"), a pontos definíciók nem képezik az érettségi anyag részét). Jele r, mértékegysége például pm. Az ionsugarak hasonló módon definiálhatók.

Elektronegativitás: egy viszonyszám, amely az atomok elektronvonzó képességét mutatja meg. Jellemzi, hogy mekkora vonzást fejt ki az atom(mag) kötésben lévő vegyértékelektronjaira. Jele EN, mértékegysége nincs.

Első ionizációs energia: az az energia, amely ahhoz szükséges, hogy 1 mól alapállapotú, gáz (szabad) halmazállapotú atomról leszakítsuk a legkönnyebben eltávolítható elektronját. Előjele minden esetben pozitív. Jele Ei1, mértékegysége kJ/mol.

Második ionizációs energia: az az energia, amely ahhoz szükséges, hogy 1 mól alapállapotú, gáz (szabad) halmazállapotú egyszeresen pozitív töltésű kationról leszakítsuk a legkönnyebben eltávolítható elektronját. Előjele minden esetben pozitív. Jele Ei2, mértékegysége kJ/mol. A harmadik, negyedik stb. ionizációs energiák analóg módon definiálhatók.

Elektronaffinitás: 1 mól alapállapotú, gáz (szabad) halmazállapotú atomból és 1 mól elektronból 1 mól egyszeres negatív töltésű (szabad) anion keletkezését kísérő hő (energiaváltozás). Előjele lehet pozitív vagy negatív is. Jele Eea, mértékegysége kJ/mol. Használatos a "fordított definíció" is sokszor a szakirodalomban (1 mól egyszeres negatív töltésű szabadállapotú alapállapotú anionból a töltést okozó elektron eltávolítását kísérő hő).

Molekula: olyan töltés nélküli kémiai kémia részecske, amely meghatározott számú és minőségű (illetve kapcsolódási sorrendű) atomból áll, amelyben az atomokat kovalens kötés tartja össze.

Molekulapálya: az a térrész, ahol a közös (kötő) elektronpárok 90% -os valószínűséggel fordulnak elő.

Kovalens kötés: olyan elsőrendű kémiai kötés, amely közös kötő elektronpár kialakulásán alapul. "Közös => ko, valens => vegyértékelektron".

Delokalizált elektron: ("nem helyhez kötött elektron") olyan elektron, amely több, mint 2 atommag vonzása alatt áll.

Fémes kötés: olyan elsőrendű kötés, amely fématomok között jön létre és pozitív töltésű fématomtörzsek és a delokalizált elektronok közötti elektrosztatikus vonzáson alapul.

Kolligatív kötés: olyan kovalens kötés, melyben a közös kötő elektronpárt a kötést létesítő atomok közül mind a kettő adja.

Datív kötés: olyan kovalens kötés, melyben a közös kötő elektronpárt a kötést létesítő atomok közül csak az egyik adja

Apoláris kovalens kötés: Egy kötést apolárisnak mondunk, ha a két kialakító atom elektronegativitása közel egyenlő (különbségük kb. 0,4-nél kisebb).

Poláris kovalens kötés: Egy kötést polárisnak mondunk, ha a két kialakító atom elektronegativitása nem egyenlő (különbségük kb. 0,4-nél nagyobb).

Apoláris (régebbi nevén apoláros) molekula: olyan molekula, amelyben az elektronok eloszlása egyenletes/szimmetrikus, így a molekulában nincsen elkülönülő részleges pozitív és negatív pólus.

Poláris (régebbi nevén poláros) molekula/dipólusos molekula: olyan molekula, amelyben az elektronok eloszlása nem egyenletes/nem szimmetrikus, így a molekulában elkülönülő részleges pozitív és negatív pólus van (dipólus=két pólus)

Hidrogén kötés feltételei: 1. legyen kisméretű, de nagy elektronegativitású atom (F, O, N), 2. legyen a F, O, N atomon nemkötő elektronpár, 3. legyen olyan F, O, N, amelyhez kapcsolódik hidrogénatom a részecskében.

Ion: töltéssel rendelkező kémiai részecske

Ionos kötés: ellentétes töltésű ionok között fellépő elektrosztatikus vonzerő, elsőrendű kémiai kötés.

Kation: pozitív töltésű ion

Anion: negatív töltésű ion

Összetett ionok: olyan töltéssel rendelkező részecskék, amelyek kettő vagy több atomból állnak és atomjaikat kovalens kötés tartja össze.

Kovalens vegyérték: megmutatja, hogy egy molekulában az adott atomnak hány kötő párja van

Központi atom: az(ok) az atom(ok), amely a molekulában a legtöbb kovalens vegyértékkel rendelkezik.

Kötési energia: 1 mol kötés felszakításához szükséges energia. Jele Eköt, mértékegysége kJ/mol.

Kötéstávolság: két – egymással kötést kialakító – atom magjának távolsága. Jele dköt, mértékegység pl. pm

Ligandum: azok az atomok vagy atomcsoportok, amelyek a (központi) atom(ok)hoz kapcsolódnak.

Elemi cella: az a legkisebb alkotórész, ami a kristályrácsot a tér három irányában felépíti (melyből a kristályrács eltolással felépíthető)

Koordinációs szám: Egy kristályrácsban elhelyezkedő részecske (atom, ion, molekula) legközelebbi részecskeszomszédjainak száma. Komplexek esetében is használatos a koordinációs szám, itt gyakorlatilag a központi részecske kovalens vegyértékét értjük alatta.

Kristályos anyag: olyan szilárd anyag, amelynek kristályrácsa van, amelyet megfelelő elemi cellákból felépíthetünk gondolatban. Anyagi halmazára hosszú távú rendezettség jellemző.

Amorf anyag: nem kristályos (szilárd) anyag, anyagi halmazában nincs hosszú távú rendezettség.

Atomrács: olyan rácstípus, amelyben a rácspontokban atomok (vagy atomtörzsek) találhatók, melyek között rácsot összetartó erőként kovalens kötés jön létre.

Ionrács: olyan rácstípus, amelyben a rácspontokban anionok és kationok találhatók, melyek között rácsot összetartó erőként ionos kötés jön létre.

Molekularács: olyan rácstípus, amelyben a rácspontokban molekulák találhatók, melyek között rácsot összetartó erőként valamilyen másodrendű kölcsönhatás (diszperziós kh., dipólus-dipólus kh. vagy hidrogénkötés) jön létre.

Fémrács: olyan rácstípus, amelyben a rácspontokban fématomtörzsek találhatók, melyek között rácsot összetartó erőként fémes kötés jön létre.

Allotróp módosulatok: Egy elem eltérő molekulaszerkezetű és/vagy kristályszerkezetű képviselői. Például oxigén vs. ózon, illetve gyémánt vs. grafit vs fullerének.

Kristályvizes vegyület: olyan vegyület, amely a kristályrácsában meghatározott anyagmennyiség arányban vizet köt meg. Például CuSO4 • 5 H2O. A víz tipikusan datív kötésekkel és másodrendű kötésekkel kapcsolódik a vegyület részecskéihez. A rézgálicban például a réz(II)-ionokkal datív kötéseket alakítanak ki, a szulfátionok oxigénjeivel hidrogénkötéseket. ez fixálja a szerkezetet, ezért lesz állandó a víz aránya s CuSO4-hez képest!

Sűrűség: egységnyi térfogatú anyag tömege. Jele δ, mértékegysége pl. g/cm^3.

Viszkozitás: folyadékok külső deformációval szembeni ellenállását jellemző mennyiség. Ha egy folyadék könnyen folyós, kis viszkozitásúnak, ha nehezen, akkor nagy viszkozitásúnak mondjuk. Precízebben (ez nem érettségi anyag) egy anyag viszkozitásának egységnyi deformációsebességgel való deformációjához szükséges nyírófeszültséget nevezzük.

Felületi feszültség: egységnyi új folyadékfelület kialakításához szükséges munka (energia).

Rácsenergia: az az energia, ami ahhoz szükséges, hogy 1 mól anyagmennyiségű kristályos szilárd anyagot gázhalmazállapotú szabad részecskére bontsunk. Jele Erács vagy ΔrácsH, mértékegysége kJ/mol.

Nyomás: egységnyi felületre ható erő. Gázok nyomása alatt a gázrészecskék tartályra kifejtett nyomását értjük.

Vákuum: légkörinél kisebb nyomás

Standard állapot: 298,15 K (25 °C), légköri nyomás (101325 Pa).

Normál állapot: 273,15 K (0 °C), légköri nyomás (101325 Pa)

Ideális (tökéletes) gáz: olyan (valóságban csak közelítéssel létező) gáz, melynek részecskéi pontszerűek és köztük nincs kölcsönhatás.

Moláris térfogat: 1 mól anyag térfogata. Jele Vm, mértékegysége tipikusan dm^3/mol.

Avogadro-törvény: Bármely két (ideális) gáz azonos térfogata azonos hőmérsékleten és nyomáson ugyanannyi részecskét tartalmaz.

Relatív sűrűség: Egy A anyag B anyagra vonatkoztatott (v. relatív) sűrűsége alatt A anyag és B anyag sűrűségének hányadosát értjük. (Ideális) gázok esetén a relatív sűrűség egyenlő a megfelelő moláris tömegek hányadosával. Jele δrel(A, B), mértékegysége nincs.

Diffúzió: koncentrációkülönbség hatására bekövetkező anyagáramlás. A diffúzió eredménye a koncentráció-kiegyenlítődés.

Forráspont: az a hőmérsékleti pont egy adott folyadéknál, amikor a belőle keletkező gőz nyomása (tenziója) eléri a külső nyomást. Kicsit pontatlan, de középiskolában használatos megfogalmazás: amikor a folyadék belsejében is megindul a folyadék-gőz átalakulás.

Olvadás: szilárd -> folyadék halmazállapot változás

Fagyás: folyadék -> szilárd halmazállapot változás

Szublimáció: szilárd -> gáz halmazállapot változás

Lecsapódás (kondenzáció): gáz -> folyadék halmazállapot változás. Sokszor a gáz -> szilárd halmazállapot változást is nevezzük lecsapódásnak vagy kondenzációnak. Használatos a gőz -> szilárd halmazállapot változásra a "kristályosodás" kifejezés is, de ez sokszor félreértésekre ad okot.

Anyagi halmaz: nagyon sok részecskéből felépülő rendszerek, melyeknek megfigyelhető fizikai jellemzőik (szín, szag, halmazállapot stb.) vannak.

Kémiailag tiszta anyagok (egykomponensű rendszerek): olyan anyagok, amelyek csak egyfajta komponensből épülnek fel.

Elem: egyfajta kémiai minőségű atomból álló kémiailag tiszta anyag

Vegyület: többféle kémiai minőségű atomból álló kémiailag tiszta anyag. A keverékekkel ellentétben a vegyületekben az alkotó atomok egyértelműen meghatározott anyagmennyiség arányban vannak jelen és kémiai reakció nélkül nem bonthatók egyszerűbb kémiailag tiszta anyagokká.

Keverékek: többkomponensű, azaz többféle kémiailag tiszta anyagból felépülő rendszerek

Fázis: egy rendszer határfelülettel elkülönülő része

Desztilláció: olyan eljárás, melynek során egy keverék összetevőit forráspontkülönbség alapján választjuk el.

Szűrés (esetleg szitálás): olyan eljárás, melynek során egy keverék összetevőit részecskeméret különbség alapján választjuk el.

Ülepítés (dekantálás): olyan eljárás, melynek során egy keverék összetevőit sűrűségkülönbség alapján választjuk el.

Bepárlás: olyan eljárás, melynek során oldatból elpárologtatjuk az oldószert, így visszamarad a (szilárd) oldott anyag.

Kioldás (extrakció): Olyan elválasztási művelet, melynek során egy keverék egyik komponensét megfelelő oldószer segítségével (a többi összetevő visszamaradása mellett) oldatba visszük.

Diszperz rendszer: olyan rendszer, melyben az egyik komponens a másikban el van oszlatva.

Homogén rendszer: olyan anyagi halmaz, melyben az alkotók mérete 1 nanométernél kisebb.

Heterogén rendszer: olyan anyagi halmaz, melyben az alkotók mérete 500 nanométernél nagyobb.

Kolloid: olyan anyagi halmaz, melyben az alkotók mérete 1 és 500 nanométer között van.

Tyndall-jelenség: ha kolloid méretű részecskéket fénnyel világítunk meg akkor a részecskék a rájuk eső fényt minden irányba szórják/látszik bennük a fény útja.

Diszperziós kolloid (fáziskolloid): olyan kolloid rendszer, melyben a diszperz részt mikrofázisok alkotják

Amfipatikus (amfifil) részecske: olyan részecske, amely tartalmaz egy hidrofil (vízkedvelő, poláris vagy ionos) és hidrofób (víztaszító, tipikusan apoláris) részt is.

Asszociációs kolloid: olyan kolloid rendszer, melyben a diszperz részt ún. micellákba rendeződő amfipatikus molekulák alkotják

Makromolekuláris kolloid: olyan kolloid rendszer, melyben a diszperz részt eloszlatott makromolekulák (pl. fehérjék, poliszacharidok, nukleinsavak stb.) alkotják.

Adszorpció: felületen való megkötődés valamilyen kölcsönhatás lévén. Megkülönböztetünk fiziszorpciót, ha csak másodrendű kölcsönhatás alakul ki, illetve kemiszorpciót, ha elsőrendű kölcsönhatás (is).

Adszorbens: olyan anyag, amely a felületén más anyagot köt meg.

Adszorptívum: olyan anyag, amely más anyag felületén megkötődik.

Deszorpció: az adszorpció fordítottja

Abszorpció: olyan folyamat, melynek során gázok részecskéi folyadékban (esetleg szilárd anyagban) elnyelődnek

Aeroszolok: gáz fázisban eloszlatott részecskéket tartalmazó kolloid rendszerek

Lioszolok: folyadékban eloszlatott részecskéket tartalmazó kolloid rendszerek

Xeroszolok és xerogélek: szilárd fázisban eloszlatott részecskéket tartalmazó kolloid rendszerek

Köd: olyan kolloid, melyben a diszperz rész folyadék, a diszperziós közeg gáz.

Füst: olyan kolloid, melyben a diszperz rész szilárd anyag, a diszperziós közeg gáz.

Hab: olyan kolloid, melyben a diszperz rész gáz, a diszperziós közeg folyadék.

Emulzió: olyan kolloid, melyben a diszperz rész folyadék, a diszperziós közeg is (a diszperz résszel nem jól elegyedő) folyadék.

Szuszpenzió/szol: olyan kolloid, melyben a diszperz rész szilárd, a diszperziós közeg folyadék. Inkoherens ("nem összekapcsolt") rendszer

Gél/szilárd emulzió: olyan kolloid, melyben a diszperz rész folyadék, a diszperziós közeg szilárd. Koherens ("összekapcsolt") rendszer.

Szol-gél átalakulás: Olyan folyamat, melynek hatására szolból gél (vagy fordítva) keletkezik. Példa a leves kocsonyásodása

Hidrofób: víztaszító

Hidrofil: vízkedvelő

Elegyek: olyan homogén diszperz rendszerek, ahol az alkotórészek aránya tetszőleges.

Ideális elegy: olyan elegy, amelynek összetevőinek elegyítésekor az összetevők külön-külön vett térfogatának összege egyenlő az elegy térfogatával (és az elegyítést kísérő hő 0)

Reális elegy: nem ideális elegy. Reális elegyek készítésekor bekövetkezhet térfogati kontrakció vagy dilatáció.

Ozmózis: Olyan folyamat, melynek során két különböző koncentrációjú oldat között féligáteresztő hártyán keresztül oldószer áramlik. Ha az áramlást akadályozzuk, a folyadék nyomást fejt ki az akadályra, ezt a nyomást ozmózisnyomásnak nevezzük.

Telítetlen oldat: olyan oldat, melyben adott hőmérsékleten még több oldott anyag feloldására képes az oldószer.

Telített oldat: Olyan oldat, melyben adott hőmérsékleten több anyagot már nem tud az oldószer feloldani.

Túltelített oldat: olyan oldat, amelyben több anyag van feloldva, mint amennyit adott hőmérsékleten az oldószer oldani képes.

Oldhatóság: oldódás mértékét jelenti egy adott oldószerben, tehát az adott hőmérsékleten telített oldatot jellemzi. Tipikusan 100 g oldószerre vonatkoztatva adjuk meg. Megmutatja, hogy 100 g oldószer hány gramm anyagot tud feloldani adott hőmérsékleten.

Kristályosítás elméleti termelési százaléka: megmutatja, hogy egy oldat hűtésekor kiváló oldott anyag tömege hány százaléka a kezdeti oldatban lévő összes oldott anyag tömegének. Jele termelési% vagy Π% "Kivált o.a./kezdeti o.a.•100"

Hasonló hasonlót old jól elv: egy oldandó anyag annál jobban oldódik egy oldószerben, minél hasonlóbb az anyagi halmazukat összetartó kötésrendszerük. Például fémek egymás olvadékaiban, a poláris vízben poláris molekulákból álló anyagok és ionvegyületek, az apoláris benzinben apoláris molekulákból álló anyagok oldódnak jól.

Tömegszázalék: egy adott anyag/összetevő tömegszázalékos részaránya megmutatja, hány g adott összetevőt tartalmaz 100 g rendszer. Oldat esetén 100 g oldatban lévő oldott anyag grammban kifejezett tömege. Jele w, mértékegysége m/m%. A tömegszázalék 100-ad részét nevezzük tömegtörtnek.

Anyagmennyiség százalék ("mólszázalék"): egy adott anyag/összetevő anyagmennyiség százalékos részaránya megmutatja, hány mol adott összetevőt tartalmaz 100 mol rendszer. Oldat esetén 100 mol oldatban lévő oldott anyag anyagmennyisége. Jele x, mértékegysége n/n%. Az anyagmennyiség százalék 100-ad részét nevezzük anyagmennyiségtörtnek vagy móltörtnek is.

Térfogatszázalék: egy adott anyag/összetevő térfogatszázalékos részaránya megmutatja, hány cm3 adott összetevőt tartalmaz 100 cm^3 térfogatú rendszer. Oldat esetén 100 cm^3 oldat elkészítéséhez használt oldott anyag cm^3-ben kifejezett térfogata. Jele φ, mértékegysége V/V%. A térfogatszázalék 100-ad részét nevezzük térfogattörtnek.

Anyagmennyiség koncentráció/molaritás: egy adott anyag/összetevő anyagmennyiség koncentrációja megmutatja hány molt tartalmaz az adott összetevőből egységnyi térfogatú rendszer. Oldat esetén egységnyi térfogatú oldatban lévő oldott anyag anyagmennyisége. Jele c, mértékegysége mol/dm^3.

Tömegkoncentráció: egy adott anyag/összetevő anyagmennyiség koncentrációja megmutatja mekkora tömeget tartalmaz az adott összetevőből egységnyi térfogatú rendszer. Oldat esetén egységnyi térfogatú oldatban lévő oldott anyag tömege. Jele cm vagy γ vagy δ, mértékegysége g/dm^3.

Oldáshő: az az energia, amely 1 mól anyag nagyon sok oldószerben való oldásakor nyelődik el vagy szabadul fel. Jele Qold vagy ΔhidrH, mértékegysége kJ/mol

Hidratációs energia: megmutatja, hogy 1 mól szabad (gáz) állapotú részecskének nagyon sok vízbe jutásakor mennyi hő szabadul fel (nem vizes közegben szolvatációs energiáról beszélünk). Előjele negatív. Jele Ehidr vagy ΔhidrH, mértékegysége kJ/mol

Oldat: többkomponensű, homogén diszperz rendszer, alkotók aránya nem tetszőleges. A diszperz részt hívjuk oldott anyagnak is, a diszperziós közeget (amely folyadék) pedig oldószernek.

Fizikai változás: olyan folyamat, amelynek során az anyag szerkezete megváltozik, de nem keletkezik kémiailag új anyag. Jellemzően ide soroljuk az aprítást, legtöbb oldódási folyamatot és a halmazállapot változásokat.

Reakció, kémiai változás: olyan folyamat, melynek során – jellemzően elsőrendű kötések felszakadásával és/vagy kialakulásával – kémiailag új anyag keletkezik. Egy egyenlet bal oldalán szereplő anyagokat kiindulási anyagnak, jobb oldalán szereplő anyagokat termékeknek nevezzük. Nem nevezzük kémiai reakciónak a halmazállapot változásokat és a legtöbb oldódási folyamatot.

Reakcióegyenlet: kémiai reakciók gyors kvalitatív (minőségi) és kvantitatív (mennyiségi) leírására szolgál.

Tömegmegmaradás törvénye: bármilyen folyamat során a kiindulási anyagok össztömege egyenlő a termékek össztömegével.

Sztöchiometria: egy reakcióegyenlet sztöchiometriája megmutatja, milyen anyagmennyiség arányban reagálnak az egyes kiindulási anyagok és keletkeznek a reakció termékei. Egy egyenlet sztöchiometriáját egy reakcióegyenlet rendezése mutatja, megfelelő, ún. sztöchiometriai számok beírásával.

Sztöchiometrikus mennyiségű kiindulási anyagok: Egy reakció kiindulási anyagaira azt mondjuk, hogy sztöchiometrikus mennyiségben kerültek bemérésre, ha anyagmennyiség-arányuk a reakcióegyenletben szereplő sztöchiometriai számok arányának megfelelő.

Átalakulási százalék: Megmutatja egy kiindulási anyag átalakuló mennyiségének és kiindulási mennyiségének százalékban kifejezett arányát. Jele: α%, mértékegysége %. Az átalakulási százalék 100-ad részét átalakulási foknak nevezzük. Disszociációs reakcióknál használatos a disszociációs százalék illetve disszociációfok elnevezés is.

Limitáló reagens: Az a kiindulási anyag egy (nem egyensúlyra vezető) reakcióban, aki először elfogy a reakció során. Elfogyása után a reakció megáll. A többi kiindulási anyagra azt mondjuk, hogy feleslegben vannak.

Aktivált komplex: reakciók rövid élettartamú, magas energiájú, instabil köztiterméke, melyben a kiindulási anyagokban található kötések fellazulnak, a termékek kötésrendszere pedig kialakulóban van. Emiatt szerkezetére torzult kötésszögek és kötéstávolságok jellemzők

Aktiválási energia: az az energia, amely 1 mól aktivált komplex kialakulásához szükséges.

Egyesülés: olyan reakció, melyben 2 vagy több kiindulási anyagból 1 termék keletkezik

Bomlás/disszociáció: olyan reakció, melyben 1 kiindulási anyagból több termék keletkezik

Exoterm folyamat: olyan folyamat, amelynek során a rendszer hőt ad le környezetének. Ilyen folyamatoknál a folyamatot kísérő hő negatív előjelű.

Endoterm folyamat: olyan folyamat, amelynek során a rendszer hőt vesz fel környezetétől. Ilyen folyamatoknál a folyamatot kísérő hő pozitív előjelű.

Reakcióhő: egy adott kémiai reakcióban a feltüntetett minőségű, mennyiségű és halmazállapotú anyagok átalakulását kísérő hő (entalpiaváltozás). Jele ΔrH, mértékegysége kJ/mol

Hess-tétel: kimondja, hogy a reakcióhő független a részfolyamatok minőségétől és mennyiségétől, csakis a kezdeti és a végállapottól függ.

Képződéshő: egy anyag képződéshője annak a reakciónak a reakcióhője, amelyben az adott anyag egy mólját standard állapotú stabil elemeiből állítják elő. Standard stabil elemek képződéshője 0 kJ/mol. Jele ΔkH, mértékegység kJ/mol. Nem stabil elemeknek (pl. ózongáz) nem 0 kJ/mol a képződéshője.

Égés: oxigénnel történő exoterm reakció. Gyors égésről beszélünk, ha a folyamatot intenzív hőfejlődés, fény- és esetleg hanghatás kíséri, egyéb esetben lassú égésről van szó.

Tökéletes égés: olyan égési folyamat, melynek végén csak éghetetlen termék marad vissza. Tökéletes égésnél lehet oxigénfelesleg!

Oxigénfelesleg (levegőfelesleg) százalék: megmutatja egy égési reakció során a feleslegben maradó és átalakult (felhasznált) oxigén mennyiségének százalékban kifejezett arányát. Értéke akár 100%-nál nagyobb is lehet!

Égéshő: annak a reakciónak a reakcióhője, melynek során 1 mól anyagot égetünk tökéletesen standard állapotban stabil (éghetetlen) termékekké. Jele ΔéH, mértékegysége kJ/mol.

Reakciók mechanizmusa: a reakció elemi lépéseinek az összessége.

Részrend: egy reakcióban adott anyagra vonatkozó részrend megmutatja, milyen kitevőn szerepel az adott anyag a reakciósebességi egyenletben. Értéke sokszor (elemi reakcióknál) egyenlő az adott anyag sztöchiometriai számával, de ez nem igaz minden reakcióra, értéke mérés segítségével állapítható meg. Ha egy anyag megfelelő kitevője a sebességi egyenletben pl. 2, akkor azt mondjuk, hogy a reakció az adott anyagra nézve másodrendű.

Bruttó rend: a reakcióban részt vevő kiindulási anyagok részrendjeinek összege. Ha pl. a részrendek összege 2, akkor a reakciót másodrendűnek mondjuk.

Reakciósebesség: megmutatja, hogy egységnyi idő alatt, egységnyi térfogatban mekkora anyagmennyiségű anyag alakul át. Ekvivalens megfogalmazásban megmutatja az egységnyi idő alatti koncentrációváltozást. Jele v (máshol r), mértékegysége mol/(dm^3‧s).

Katalizátorok: olyan anyagok, amelyek új reakcióutat nyitnak meg, eközben csökkentik az aktiválási energiát és gyorsítják a reakciót. A reakció során maradandóan nem változnak meg, így a reakció végén ugyanabban a minőségben és mennyiségben visszakapjuk.

Inhibitorok: olyan anyagok, amelyek új reakcióutat nyitnak meg, eközben növelik az aktiválási energiát és lassítják vagy megállítják a reakciót. A reakció során maradandóan nem változnak meg, így a reakció végén ugyanabban a minőségben és mennyiségben visszakapjuk.

Dinamikus egyensúly: az az állapot, amikor egy folyamat során a kiindulási anyagok átalakulási sebessége és a termékek visszaalakulási sebessége egyenlő lesz. Ilyenkor a kiindulási anyagok és a termékek mennyisége időben állandósul.

Tömeghatás törvénye: egyensúlyi reakcióban az egyensúlyi elegyben lévő termékek megfelelő hatványon vett egyensúlyi koncentrációinak a szorzata, osztva a kiindulási anyagok megfelelő hatványon vett egyensúlyi koncentrációinak a szorzatával állandó, amely állandó adott folyamatra csak a hőmérséklettől függ. A kapott hányadost a reakció egyensúlyi állandójának nevezzük, jele K, mértékegysége az egyenlettől függően (mol/dm3)^n

Le Chatelier-elv (legkisebb kényszer elve): ha egy dinamikus egyensúlyban lévő rendszert külső zavaró hatás ér, akkor olyan folyamat kerül előtérbe, amely a zavaró hatást kompenzálja, ellensúlyozza.

Sav: olyan anyag, amely vízben hidrogénionokra és savmaradékionokra disszociál (Arrhenius). Olyan anyag, amely adott reakcióban hidrogéniont ad át partnerének (Brönsted). Nem véletlen írtam többféle megfogalmazást, mindet érteni kell!

Bázis: olyan anyag, amely vízben hidroxidionokra és kationokra disszociál (Arrhenius). Olyan anyag, amely adott reakcióban hidrogéniont vesz fel partnerétől (Brönsted). Nem véletlen írtam többféle megfogalmazást, mindet érteni kell!

Erős sav: olyan sav, amely vízben kb. 100%-ban disszociál/víznek kb. 100%-ban átadja hidrogénionjait/vizes oldatában kb. 100%-ban oxóniumionokká és savmaradékionokká alakul. Erős savak savállandója 1 mol/dm3-nél nagyobb. Nem véletlen írtam többféle megfogalmazást, mindet érteni kell!

Gyenge sav: olyan sav, amely nem erős sav.

Egyértékű sav: olyan sav, amely egyetlen hidrogénion leadására képes.

Kétértékű sav: olyan sav, amely kettő hidrogénion leadására képes.

Erős bázis: olyan bázis, amely vízben kb. 100%-ban disszociál/víztől kb. 100%-ban felveszi hidrogénionjait/vizes oldatában kb. 100%-ban hidroxidionokká és kationokká alakul. Erős bázisok bázisállandója 1 mol/dm^3-nél nagyobb. Nem véletlen írtam többféle megfogalmazást, mindet érteni kell!

Gyenge bázis: olyan bázis, amely nem erős bázis.

Egyértékű bázis: olyan bázis, amely egyetlen hidrogénion felvételére képes/1 móljának disszociációjával 1 mól hidroxidion keletkezhet maximum.

Kétértékű bázis: olyan bázis, amely kettő hidrogénion felvételére képes/1 móljának disszociációjával 2 mól hidroxidion keletkezhet maximum.

Amfoter anyagok: olyan anyagok/részecskék, amelyek protonleadásra és felvételre is képesek, tehát savként és bázisként is viselkedhetnek. Például víz. Pongyolább értelmezés szerint olyan anyagok, amelyek képesek savakkal és bázisokkal is reakcióba lépni, nem feltétlen sav-bázis reakcióban (például az alumínium).

Kémhatás: kizárólag vizes oldatokra értelmezhető, és a vizes oldatban lévő hidrogénionok (oxóniumionok) és hidroxidionok egyensúlyi koncentrációinak arányát fejezi ki. Savas kémhatású egy vizes oldat, ha benne a hidrogénionok (oxóniumionok) koncentrációja nagyobb, mint a hidroxidionoké. Ellentétes esetben az oldatot lúgos kémhatásúnak mondjuk. Ha egy oldatban a két ion koncentrációja egyenlő, akkor semleges kémhatásúnak mondjuk.

Lúg: olyan anyag, melynek vizes oldata lúgos kémhatású

Víz autoprotolízise: az a dinamikus egyensúlyra vezető folyamat, amelyben két vízmolekula reakciójában oxónium- és hidroxidionok keletkeznek. Használatos a hasonló jelentésű öndisszociáció elnevezés is.

Vízionszorzat: egy vizes oldatban található hidrogénionok (oxóniumionok) és hidroxidionok egyensúlyi koncentrációjának szorzata. Értéke 22 °C-n: Kv = 10^(-14) (mol/dm^3)^2

pH: Egy vizes oldatban található hidrogénionok (oxóniumionok) egyensúlyi koncentrációjának negatív 10-es alapú logaritmusa. Mértékegysége nincs.

pOH: Egy vizes oldatban található hidroxidionoik egyensúlyi koncentrációjának negatív 10-es alapú logaritmusa. Mértékegysége nincs.

Közömbösítés: olyan kémiai reakció, melyben egy sav és egy bázis sztöchiometrikus mennyiségben reagál egymással. A reakció terméke só és víz. Kivéve pl. aminok és ammónia közömbösítési reakcióiban, ahol nem keletkezik víz.

Semlegesítés: olyan közömbösítési reakció, melynek végén semleges kémhatású oldat marad vissza (például egy erős sav és erős bázis reakciójában).

Só: savmaradékionok – bázisból származtatható – kationokkal alkotott vegyületei.

Anhidrid: olyan anyag, amelynek vízzel reakciójával sav, illetve bázis származtatható (ez alapján beszéhetünk sav- vagy bázisanhidridekről). A savanhidridek jellemzően nemfém-oxidok, a bázisanhidridek pedig fém-oxidok.

Sav-bázis indikátorok: olyan anyagok, amelyek a kémhatás változását színváltozással képesek jelezni

Redoxireakciók: elektronátmenettel/oxidációs szám változással járó kémiai reakciók.

Redukció: elektron felvétel (FRED)/oxidációs szám csökkenés

Oxidáció: elektron leadás (LEO)/oxidációs szám növekedés

Redukálószer: olyan anyag, amely partnerét egy redoxireakcióban redukcióra készteti (eközben ő maga oxidálódik)

Oxidálószer: olyan anyag, amely partnerét egy redoxireakcióban redukcióra készteti (eközben ő maga redukálódik)

Szinproporció: olyan redoxireakció, mely során ugyanazon minőségű atom két különböző oxidációs számú változata egy közös oxidációs állapotba kerül

Diszproporció: olyan redoxireakció, melyben ugyanazon atom oxidálódik és redukálódik (eközben az atom egyféle oxidációs számú állapotából két különböző oxidációs számú állapotba jut)

Hidrolízis: vízzel való reakció.

Ionegyenlet: Olyan reakcióegyenlet, melyben csak a reakcióban fontos, ténylegesen résztvevő ionokat tüntetjük fel benne, mert a reakció lényegét írja le.

Csapadékok: vízben rosszul oldódó és vízben oldhatatlan anyagok. Tipikusan ilyenek az atomrácsos és ionrács-atomrács átmeneti rácsos anyagok, az apoláris molekulákból álló anyagok és a nagyon nagy rácsenergiájú anyagok.

Komplexek: koordinációs vegyületek melyben a központi részecskéhez (jellemzően fémionhoz vagy atomhoz) a ligandumok datív kötéssel kapcsolódnak.

Elektrokémia: az elektromos áram és a kémiai reakciók kapcsolatával foglalkozik.

Elektromos áram: töltéssel rendelkező részecskék rendezett vándorlása.

Vezető: elektromos áram vezetésére alkalmas anyag. Tipikusan ilyenek a fémek, ionvegyületek oldatai és olvadékai, illetve savak és bázisok oldatai.

Szigetelő: elektromos áram vezetésére érdemben nem alkalmas anyag.

Áramerősség: egy vezetőn egységnyi idő alatt áthaladó töltés anyagmennyisége. Jele I, mértékegysége A (C/s)

Faraday-állandó: 1 mól elektron (vagy 1-szeresen pozitív töltésű kation) töltésének abszolút értéke. Értéke F = 96500 C/mol.

Anód: egy elektrokémiai rendszer azon térrésze, ahol oxidáció történik (az anód és oxidáció szó egyaránt magánhangzóval kezdődik!). Galvánelem anódja a negatív pólus, elektrolizáló cellánál a pozitív!

Katód: egy elektrokémiai rendszer azon térrésze, ahol redukció történik (az katód és redukció szó egyaránt mássalhangzóval kezdődik!). Galvánelem katódja a pozitív pólus, elektrolizáló cellánál a negatív!

Galvánelem: kémiai reakció lévén elektromos áram termelésére szolgáló elektrokémiai rendszer.

Daniell-elem: olyan galvánelem, amelynek egyik félcellája rezet és réz(II)-szulfát oldatot, másik félcellája cinket és cink-szulfát oldatot tartalmaz.

Félcella (időnként ezt is hívjuk elektródnak): Minden galvánelemet két félcella épít fel. Egy félcella áll egy elektródból (elektronvezető, jellemzően fém vagy grafit) és egy elektrolitból (jellemzően egy ionvegyület oldata vagy olvadéka vagy sav/bázis vizes oldata).

Feszültség/cellapotenciál/potenciálkülönbség: Két pont közötti feszültség alatt azt a munkát értjük, ami töltések egyik pontból másikba jutásához szükséges/ami munkát a rendszer végez eközben. ("mennyire akar egyik helyről a másikra átmenni az elektron")

Elektromotoros erő: egy galvánelemen ideális, árammentes állapotban mérhető maximális feszültség a két félcella között. Jele EME, mértékegysége Volt. Egy galvánelem elektromotoros ereje számítható a katód és anód elektródpotenciáljának különbségéből.

Standard elektródpotenciál: annak a galvánelemnek az elektromotor ereje, melyben az egyik félcella standard hidrogénelektród, a másik pedig a vizsgálni kívánt redoxi rendszer standard félcellája. Ha a vizsgált elektród az elem katódja, akkor a megfelelő standardpotenciál negatív ellentétes esetben pozitív. Megmutatja a redoxirendszerek egymáshoz viszonyított redukáló képességét. Jele: ε°, Mértékegység: Volt

Elektrolízis: olyan folyamat, melyben elektromos áram segítségével kémiai reakciót idézünk elő.

Indifferens elektród: olyan elektród, amely a kémiai reakcióban nem vesz részt csupán az elektronok közvetítésében van szerepe

Szervetlen kémia

Gyök: párosítatlan elektront tartalmazó részecske

Levegő: kb. 21 V/V% oxigént, kb. 78 V/V% nitrogént és kisebb mennyiségben egyéb gázokat (argon, szén-dioxid, vízgőz stb.), eloszlatott szilárd és folyékony részecskéket is tartalmazó elegy.

Naszcens: "születő", atomos állapotú

Víz alatt felfogható gáz: olyan gáz, ami vízben érdemben nem oldódik és vízzel nem is lép kémiai reakcióba

Vízkeménység: a víz keménységét a vízoldható kalcium- és magnéziumvegyületek okozzák. Minél több az oldott kalcium-és magnéziumion mennyisége a vízben, annál keményebbnek mondjuk. Minél kevesebb ezen ionok mennyisége, annál lágyabb a víz.

Változó vízkeménység: A változó vízkeménységet a kalcium-hidrogénkarbonát és a magnézium-hidrogénkarbonát okozza, melegítéssel eltávolítható. A többi vízoldható magnézium- és kalciumvegyület az ún. állandó vízkeménységet okozza.

Durranógáz: hidrogén- és oxigéngáz (jellemzően 2:1 mólarányú) keveréke.

Dimer: két részecske (monomer molekula) – jellemzően kovalens kötéssel – összekapcsolódásával keletkező nagyobb részecske (molekula), mely ismétlődő részeket tartalmaz. Kicsit helytelen, de használjuk a dimer elnevezést a gyakorlatban olyankor is, amikor a 2 egység csak másodrendű kötésekkel kapcsolódik össze, például karbonsavaknál. Ilyenkor a helyesebb elnevezés asszociátum lenne.

Trimer: három részecske (monomer molekula) – jellemzően kovalens kötéssel – összekapcsolódásával keletkező nagyobb részecske (molekula), mely ismétlődő részeket tartalmaz.

Oligomer: néhány részecske (monomer molekula) – jellemzően kovalens kötéssel – összekapcsolódásával keletkező nagyobb részecske (molekula), mely ismétlődő részeket tartalmaz.

Polimer: sok részecske (monomer molekula) – jellemzően kovalens kötéssel – összekapcsolódásával keletkező nagyobb részecske (molekula), mely ismétlődő részeket tartalmaz. Nyilván a dimer, trimer, oligomer és polimer fogalmak szerves kémiában is rendkívül fontosak!

Tömény kénsavoldat: kb. 96%-os kénsavoldat.

Tömény salétromsavoldat/választóvíz: kb. 63%-os salétromsavoldat

Tömény sósav: kb. 38%-os HCl oldat

Közepesen tömény salétromsavoldat: kb. 30%-os salétromsavoldat.

Királyvíz: tömény sósav és tömény salétromsavoldat 3:1 térfogatarányú elegye

Műtrágya: olyan mesterséges anyagok, amelyek alkalmazásával biztosíthatjuk a talajok megfelelő tápanyagutánpótlását. A legfontosabbak a nitrogéntartalmú, foszfortartalmú, kéntartalmú és káliumtartalmú műtrágyák.

Eutrofizáció: élővizek elalgásodása, mocsarasodása. A nitrogén- és foszfátvegyületek (műtrágya, mosószer) élővizekbe jutása gyorsítja a folyamatot.

Tőzeg: a szénképződés kezdeti terméke, elhalt vízinövények levegőtől elzárt, megszenesedett maradványa. Maximális széntartalma: 60%.

Lignit: a legfiatalabb, erősen fás szerkezetű szén. Előnye, hogy nagy mennyiségben és könnyen kitermelhető, hátránya viszont, hogy nagy nedvességtartalma miatt fűtőértéke elég alacsony. Felhasználása leginkább erőművekben történik.

Barnakőszén: Sok millió évvel ezelőtt láperdők eltemetett növényzetéből keletkezett. Elsősorban hőerőművekben égetik el (villamosenergia előállításához), ám a barnakőszén tartalmaz olyan anyagokat, amelyek elégetése során jelentős mennyiségű kén-dioxid szabadul fel.

Feketekőszén: Évmilliókkal ezelőtt a mocsaras területeket vastag üledéktakarók fedték be. A fedőrétegek nyomásának hatására –levegőtől elzártan –a növényi maradványok elszenesedtek. Széntartalma magasabb a barnakőszénnél, mivel a rá nehezedő rétegek nyomása magasabb volt. Értékes nyersanyaga villamosenergia-ipar számára, fűtésre és kátránykészítésre használják.

Antracit: A legöregebb és legértékesebb kőszénfajta. A bányászata e szén fajtának a legbonyolultabb, mivel igencsak ritka, és sokkal több réteg van felette, mint az előbb említett összes többi kőszénnél. Széntartalma meghaladhatja a 97%-ot is. Alig füstöl és kicsi az éghetetlen salakanyag-tartalma.

Koksz: Ásványi szenek levegőtől elzárt helyen történő hevítése során keletkezik. Az egyik legjobb tüzelőanyag, fémkohók olvasztóiban használják.

Faszén: Fa levegőtől elzárt helyen történő hevítése során keletkezik. Befolyásolhatja hatékonyságát az, hogy milyen fából állítják elő. Csekély hamutartalom jellemzi. Leginkább ércek olvasztására használják.

Korom: A szénhidrogének hőbontásakor képződő termék. Széntartalma a korom minőségétől és felhasználásától függ. Általában robbanómotorok és tüzelőberendezések használatakor találkozhatunk vele.

Aktív szén: nagy fajlagos felülettel ("fajlagos", azaz egységnyi tömegre jutó) rendelkező mesterséges szén. A mesterséges szenek önmagukban is nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, azonban az aktív szén esetében a felületet speciális eljárásokkal tovább növelik. Nagy fajlagos felülete révén az aktív szén kiváló adszorbens, vagyis különböző anyagokat, vegyületeket képes megkötni a felületén. E tulajdonsága miatt tisztítószerként és széntablettaként használatos

Szintézisgáz: szén-monoxid és hidrogén elegye. Egyszerű szerves molekulák előállítására használatos.

Nátronüveg: Szilícium-dioxid mellett csakis nátriumot és kalciumot tartalmaz. Átlátszó és törékeny, elsősorban ablaküvegként használatos

Ólomüveg: Ólom-és káliumtartalmú üveg. Nagy fénytöréssel és sűrűséggel rendelkezik. Dísztárgyakat és konyhai eszközöket (pohár, tálca) készítenek belőle.

Káliüveg: Előállításánál alapanyagként a szilícium-dioxid mellett hamuzsírt (K2CO3) és mészkövet használnak. Főként dísztárgyakat készítenek belőle, de laboratóriumi eszközök alapanyagaként is szolgálhat.

Hőálló üveg: bórt és alumíniumot tartalmazó üvegfajta. Hőtágulása kicsi, laboratóriumi eszközök és izzók készítésére alkalmas.

Kvarcüveg: tiszta szilícium-dioxidból készül. Vegyszer-és hőálló. Vörös izzásról való hirtelen hűtés hatására nem törik, ezért laboratóriumi eszközök készítésére kiváló.

Szilikon: sziloxánkötést (Si-O-Si) tartalmazó polimerek

Érc: olyan anyag (kőzet), amelyből egy fém gazdaságosan előállítható/kinyerhető

Könnyűfém: 5 g/cm^3-nél kisebb sűrűségű fém.

Nehézfém: 5 g/cm^3-nél nagyobb sűrűségű fém.

Korrózió (fémeknél): olyan folyamat, amely a fém felületéről indul, befelé halad, a fém szempontjából jellemzően oxidáció és a fém tönkremeneteléhez vezet

Fémek passziválódása: az a jelenség, amikor egy reakció azért nem megy végbe, mert a fém a reagnes jelenlétében tömör oxidréteget (védőoxid-réteget) alakít ki a felületén, ez elzárja őt a további reakciótól

Eloxálás: olyan eljárás, amelynek során egy védőoxid-réteg kialakítására hajlamos fém oxidrétegét mesterségesen megvastagítják

Aktív fémvédelem: olyan korrózióvédelmi eljárás, amikor a védelmi mechanizmus a védendő fém (pl. vas) védőrétegének sérülése után is véd a korróziótól. Ilyen például a vas bevonása cinkkel

Horganyzott bádog: cinkkel bevont vas

Fehérbádog: ónnal bevont vas

Katódos védelem: olyan korrózióvédelmi eljárás, amikor a védendő fémet elektromosan összekapcsoljuk egy nála kisebb standarpotenciálú fémmel. Ilyenkor a védendő fém lesz a kialakuló elektrokémiai rendszer ("helyi elem") katódja

Lángfestés: az a jelenség, amikor egy atom elektronjai lángban hő hatására gerjeszdődnek, majd visszatérnek alapállapotba és a kapott energiát (látható) fény formájában kisugározzák

Mészégetés: kalcium-karbonát hőbontása kalcium-oxiddá és szén-dioxiddá. A reakció endoterm!

Mészoltás: kalcium-oxid átalakulása vízfelvétellel kalcium-hidroxiddá

Habarcs/vakolat megkötése/fal izzadása: kalcium-hidroxid átalakulása kalcium-karbonáttal szén-dioxid felvételével (a reakció mellékterméke víz)

Barlangképzódés/víz változó keménységének kialakulása: Mészkőből szén-dioxid tartalmának és víz hatására kalcium-hidrogénkarbonát keletkezése.

Változó vízkeménység megszűnése/cseppkőképzés: A barlangképződéskor lejátszódó reakció fordítottja.

Nyervas: a vasgyártás terméke, kb. 4 m/m% szenet tartalmazó vas-szén ötvözet (egyéb ötvözők mellett)

Acél: kb. 2 m/m% vagy kevesebb szenet és egyéb ötvözőelemeket tartalmazó vasötvözet

Pörkölés: olyan eljárás, melynek során egy fémvegyületet oxigén jelenlétében oxiddá alakítanak a könnyebb redukció és kellemetlen mellékreakciók elkerülése végett. Tipikusan például kénvegyületeket (például piritet) szoktak pörkölni.

Forrasztóón: ón és ólom alacsony olvadáspontú ötvözete

Sárgaréz: réz és cink ötvözete

Bronz: réz és ón ötvözete

Alpakka: réz és nikkel (és egyéb fémek) ötvözete

Ólombronz: réz, ón és ólom ötvözete

Amalgámok: higany ötvözetei

Kalcinálás: Fémvegyületek (tipikusan hidroxidok) hevítésével fém-oxidok előállítása

Feltárás: Csapadékok feloldása megfelelő oldószerben (pl. savban, lúgban)

Karát (arany): Egy aranyötvözet karátban kifejezett tisztasága megmutatja, hogy az ötvözet hány 24-ed része arany. Például a 12 karátos arany 12/24-ed része, tehát fele arany.

Karát (drágakő): 1 karát 0,2 g (nem kell tudni pontosan, de azt értsük, hogy a 12 karátos arany és a 12 karátos gyémánt tök mást jelent!)

Szerves kémia

Organogén elemek: C, H, O, N

Biogén elemek: az organogén elemeken felül a nagy biológiai jelentőségű molekulák felépítésében részt vevő atomok (S, P stb.)

Vis vitalis elmélet: az 1800-as évekig uralkodó elmélet, amely szerint szerves vegyületek nem állíthatók elő szervetlen anyagokból, kizárólag élő szervezetben keletkezhetnek szerves anyagok életerő segítségével. Az elmélete Wöhler döntötte meg 1824-ben.

Izomerek: két molekula egymás izomere, ha azonos a molekulaképletük, de eltérő a szerkezetük.

Konstitúció: atomok kapcsolódási sorrendje

Konstitúciós izomerek: olyan izomerek, amelyek konstitúciója eltérő. Fizikai és kémiai jellemzőik eltérők

Sztereoizomerek/térizomerek: olyan izomerek, amelyek konstitúciója azonos, viszont térszerkezetükben különböznek (emiatt fedésbe nem hozhatók)

Konfiguráció: egy atomhoz (tipikusan szénatomhoz) kapcsolódó ligandumok relatív térbeli helyzete

Konfigurációs izomerek: olyan térizomerek, amelyek egy vagy több szénatom konfigurációjában különböznek egymástól

Geometriai izomerek: olyan konfigurációs izomerek (térizomerek), amelyeknél a különböző térszerkezetet kettős kötés (vagy esetleg gyűrű) jelenléte miatt bekövetkező gátolt rotáció okozza. Fizikai és kémiai jellemzőik eltérők. A két eltérő konfigurációjú izomert cisz- és transz-izomernek nevezzük.

Királis/optikailag aktív molekula: egy molekula optikailag aktív/királis/fellép benne az optikai izoméria jelensége, ha tükörképi párjával fedésbe nem hozható (nem azonos). "királis görögül (chéri) =>kéz"

Kiralitáscentrum: olyan négyligandumos szénatom, amelynek mind a négy ligandumja különböző. Ha egy molekulában van egy kiralitáscentrum, akkor a molekula királis lesz.

Enantiomerek: olyan térizomerek (sztereoizomerek), amelyek egymás tükörképei (de fedésbe nem hozhatók). Fizikai és kémiai tulajdonságaik alapvetően azonosak, de optikai forgatóképességükben különböznek és biológiai hatásuk is eltérő lehet. Bármely királis molekulának egyetlen enantiomere van!

Diasztereomerek: olyan térizomerek (sztereoizomerek), amelyek egymásnak nem tükörképei (és fedésbe sem hozhatók). Fizikai és kémiai tulajdonságaik eltérők. A diasztereomerekre gondolhatunk úgy, hogy egymás "részleges" tükörképei. Egy molekulának lehet 1-nél több diasztereomer párja is!

Konformáció: egy molekulában különböző atomokhoz kapcsolódó atomok és atomcsoportok relatív térbeli helyzete

Konformerek (máshol konformációs izomerek): szigma kötések menti rotációval egymásba alakulni képes különböző konformációjú alakjai ugyanannak a molekulának. Fizikai és kémiai jellemzőik azonosak, hiszen a különböző konformerek tisztán nem állíthatók elő. Mivel a legtöbb szerves molekulának végtelen sok lehetséges konformációja van, egyes tankönyvek csak a kitüntetett konformációkat nevezik konformernek a végtelen lehetőség közül.

Nyílt láncú szerves vegyület: olyan szerves vegyület, melynek szénváza nem tartalmaz gyűrűt. Elágazás viszont nyugodtan lehet egy nyílt láncú vegyületben!

Alkán (régiesen paraffin): nyílt láncú, telített szénhidrogén, általános képletük CnH2n+2

Alkén (régiesen olefin): nyílt láncú, 1 db szén-szén kettős kötést tartalmazó szénhidrogén, általános képletük CnH2n

Cikloalkán (régiesen cikloparaffin): 1 db gyűrűt tartalmazó, telített szénhidrogén, általános képletük CnH2n

Dién (alkadién, régiesen diolefin): nyílt láncú, 2 db kettős szén-szén kötést tartalmazó szénhidrogén, általános képletük CnH2n-2

Alkin: nyílt láncú, 1 db hármas szén-szén kötést tartalmazó szénhidrogén, általános képletük CnH2n-2

Normális láncú szerves vegyület: olyan szerves vegyület, amelynek szénváza nem tartalmaz elágazást

Telített szerves vegyület: olyan szerves vegyület, amely nem tartalmaz többszörös szén-szén kötést vagy aromás rendszert

Telítetlen szerves vegyület: olyan szerves vegyület, amely molekulái többszörös szén-szén kötést tartalmaznak

Aromás szerves vegyület: olyan szerves vegyület, amely molekuláiban delokalizált (konjugált) pi elektronrendszert tartalmazó, sík szerkezetű gyűrű (aromás rendszer) van, legegyszerűbb esetben 6, 10, 14 stb. delokalizált elektronnal.

Homológ sor: azonos szerkezeti elemeket tartalmazó vegyületek sorozatát, melyekben a szomszédos tagok egy -CH2- (metiléncsoportban) különböznek, egy homológ sorba tartozónak mondjuk.

Szénatom rendűsége: egy négyligandumos szénatomhoz kapcsolódó szénatomok száma megadja az adott szénatom rendűségét. Ha a szénhez (max.) 1 szénatom kapcsolódik, akkor primernek (elsőrendűnek), ha 2, akkor szekundernek (másodrendűnek), ha 3, akkor terciernek (harmadrendűnek), ha 4, akkor kvaterner (negyedrendű) szénatomnak mondjuk.

Szubsztitúció: olyan szerves kémiai reakció, melynek során egy szerves vegyület valamely atomja/atomcsoportja más atomra vagy atomcsoportra cserélődik. A reakciónak mindig van mellékterméke!

Krakkolás: olyan szerves kémiai reakció, melynek során egy szerves vegyület (jellemzően alkán) megfelelő hőmérséklet, nyomás és katalizátor jelenlétében kisebb molekulákra esik szét. Cracking=tördelés

Földgáz: elhullott tengeri élőlények megfelelően magas hőmérsékleten és nagy nyomás alatt, oxigéntől elzártan bomlásában keletkezett gázelegy, amely alapvetően telített szénhidrogéneket tartalmaz.

Kőolaj: elhullott tengeri élőlények megfelelően magas hőmérsékleten és nagy nyomás alatt, oxigéntől elzártan bomlásában keletkezett folyadék, amely oldott gázokat és szilárd anyagokat is tartalmaz és alapvetően telített (és aromás) szénhidrogének keveréke.

Benzin: jellemzően 5-10 szénatomos szénhidrogének elegye, jellemző forráspontja 50-150 °C. Oldószerként, sebbenzinként és motorbenzinként használják fel

Világítóolaj (petróleum): jellemzően 11-12 szénatomos szénhidrogének elegye, jellemző forráspontja 150-200 °C. A kerozin a petróleum tisztított, adalékolt formája. Repülőgépek és űrhajók hajtóanyagaként használják. A petróleumot régen világításra is alkalmazták (petróleumlámpa).

Gázolaj (dízelolaj): jellemzően 13-20 szénatomos szénhidrogének elegye, jellemző forráspontja 200-350 °C. Teherautók, személygépkocsikés hajók üzemanyaga.

Pakura: jellemzően 16+ szénatomos szénhidrogének elegye, jellemző forráspontja 350 °C feletti. Párlási maradék, amiből pl. különböző kenőolajakat készítenek vákuumdesztillációval (a kenőolajok jellemzően 16-30 szénatomos szénhidrogéneket tartalmaznak)

Bitumen: jellemzően 30+ szénatomos szénhidrogének elegye, a pakura csökkentett nyomáson desztillációjának maradéka. Útburkolásra használatos (=> aszfalt).

Oktánszám: a benzin nyomástűrésére, illetve öngyulladására vonatkozó mérőszám. Az mutatja meg, hogy az adott üzemanyag kompressziótűrése hány százalék izooktánt (2,2,4-dimetilpentánt) tartalmazó izooktán – n-heptán elegyének felel meg. A jobb kompressziótűrés (magasabb oktánszám) jobb minőségű benzint jelent. Értsd: magas hőmérsékleten összenyomva minél nehezebben robban be, annál jobb a benzin. Az elágazó láncú, gyűrűs és aromás szénhidrogéneket nagyobb arányban tartalmazó benzin kompressziótűrése nagyobb.

Benzinreformálás: benzin oktánszámának növelésére szolgáló ipari eljárás, amelynek során nyílt láncú szénhidrogéneket gyűrűbe zárnak és/vagy aromás szénhidrogénekké alakítanak (megfelelő hőmérsékleten, nyomáson és katalizátorral), ezzel növelik az ebből készült benzin oktánszámát. Pl. n-hexán => ciklohexán (+ hidrogén) => benzol (+hidrogén)

Addíció: olyan szerves kémiai reakció, amelyben egy szerves molekula és egy kisebb – jellemzően szervetlen – molekula melléktermék keletkezése nélkül egyesül.

Polimerizáció (poliaddíció): olyan (szerves) kémiai reakció, melynek során sok kismolekulájú kiindulási részecske (monomer) melléktermék keletkezése nélkül polimerré alakul.

Polikondenzáció: olyan (szerves) kémiai reakció, melynek során sok kismolekulájú kiindulási részecske (monomer) melléktermék – tipikusan víz – keletkezése mellett polimerré alakul.

Markovnyikov-szabály: telítetlen szerves vegyületek hidrogén-halogenid, illetve vízaddíciójánál oda érkezik a hidrogénatom a két lehetőség közül, ahol eleve több volt.

Konjugált kettőskötés-rendszer: az egymástól 1 db szigma kötéssel elválasztott kettős szén-szén kötéseket konjugáltnak mondjuk. Ilyenkor a pi molekulapályákon lévő elektronok delokalizálódnak. A konjugációban lévő kettős kötések száma szerint megkülönböztetünk konjugált diéneket, triéneket stb.

Vulkanizálás: az a folyamat, amikor – jellemzően konjugált diénekből (butadién, izoprén) származó – polimereket kén hozzáadásával térhálós szerkezetűvé alakítanak

Tautomer egyensúly: olyan dinamikus egyensúlyra vezető folyamat, melynek során konstitúciós izomerek alakulnak egymásba molekulán belüli átrendeződéssel.

Elimináció: olyan szerves kémiai reakció, melynek során egy – nagyobb – szerves molekulából egy kisebb – jellemzően szervetlen – molekula lép ki. Gyakorlatilag az addíció fordítottja.

Zajcev-szabály: hidrogén-halogenid, illetve vízelimináció esetén onnan lép ki a hidrogénatom a két lehetőség közül, ahol eleve kevesebb volt a kilépés előtt. Máshogy: hidrogén-halogenid, illetve vízelimináció esetén a hidrogénatom a magasabb rendű szénatomról lép ki a két lehetőség közül.

Funkciós csoport: olyan atom vagy atomcsoport, ami jellemzően heteroatomot tartalmaz és a szerves vegyület fizikai és kémiai tulajdonságait alapvetően meghatározza. A funkciós csoport fogalma nagyon-nagyon nehezen definiálható precízen és szaktanárok között is vitákat szül sokszor. Megszokás szerint nem tekintjük funkciós csoportnak a szénvázhoz kapcsolódó halogénatomot és a többszörös szén-szén-kötést, illetve az aromás rendszereket. Több funkciós csoportot tartalmazó szerves vegyület esetén a legrangosabbat tekintjük – például a névképzés során – "a" funkciós csoportnak.

Értékűség (szerves): egy adott funkciós csoportot tartalmazó vegyület értékűségén megfelelő funkciós csoportjainak számát értjük.

Alkohol: olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amely molekulái négyligandumos szénhez kapcsolódó -OH (hidroxil) csoportot tartalmaznak funkciós csoportként. Telített, nyílt láncú egyértékű alkoholok általános képlete CnH2n+2O

Alkohol rendűsége: az -OH (hidroxil) csoportot hordozó szénatom rendűsége (ahány másik szénatom kapcsolódik ehhez a szénatomhoz, annyi a rendűsége)

Enol: olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amely molekulái kettős szén-szén kötésben lévő szénhez kapcsolódó -OH (hidroxil) csoportot tartalmaznak funkciós csoportként.

Fenol: olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amely molekulái aromás rendszerben lévő szénhez kapcsolódó -OH (hidroxil) csoportot tartalmaznak funkciós csoportként. A legegyszerűbb fenol neve is történetesen fenol.

Kondenzáció: olyan (szerves) kémiai reakció, melynek során két molekula melléktermék – tipikusan víz – keletkezése mellett egyesül.

Hidrolízis (szerves kémiában): olyan szerves kémiai reakció, melynek során egy szerves molekula vízzel való reakcióban két molekulára esik szét.

Éter: olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amely molekulái szénatomok közé ékelődő -O- csoportot (étercsoportot) tartalmaznak funkciós csoportként. Telített, nyílt láncú egyértékű éterek általános képlete CnH2n+2O

Oxovegyület: olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amely molekulái szénhez kapcsolódó =O csoportot (oxocsoportot) tartalmaznak funkciós csoportként. Telített, nyílt láncú, egyértékű oxovegyületek általános képlete: CnH2nO

Aldehid: olyan oxovegyület, amely molekulái láncvégi oxocsoportot tartalmaznak funkciós csoportként. A -CHO funkciós csoportot formilcsoportnak (néha kicsit igénytelenül aldehidcsoportnak) nevezzük.

Keton: olyan oxovegyület, amely molekulái láncközi oxocsoportot tartalmaznak funkciós csoportként. A >C=O funkciós csoportot ketocsoportnak nevezzük.

Karbonsav: olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amely molekulái -COOH csoportot (karboxilcsoportot) tartalmaznak funkciós csoportként. Telített, nyílt láncú egyértékű karbonsavak általános képlete CnH2nO2.

Zsírsav: nagy szénatomszámú (nyílt láncú) karbonsav

(Karbonsav) észter: olyan oxigéntartalmú szerves vegyület, amely molekulái -COO- csoportot (észtercsoportot) tartalmaznak funkciós csoportként. Telített, nyílt láncú egyértékű észterek általános képlete CnH2nO2.

Szappanok: nagy szénatomszámú karbonsavak nátrium- és káliumsói

Gyümölcsészterek: kis szénatomszámú karbonsavak észterei

Viasz: nagy szénatomszámú (tipikusan telített, nyílt láncú) karbonsavak nagy szénatomszámú alkoholokkal alkotott észterei

Gliceridek: glicerin nagy szénatomszámú (nyílt láncú) karbonsavakkal alkotott észterei

Zsírok: nagy szénatomszámú (nyílt láncú) telített karbonsavak glicerinnel alkotott észterei

Olajok: nagy szénatomszámú (nyílt láncú) telítetlen karbonsavakból (is) származtatható glicerin-észterek

Amin: olyan nitrogéntartalmú szerves vegyület, amely 3 ligandumot (és egy nemkötő párt) hordozó nitrogénatomot tartalmaz funkciós csoportként. Egyértékű, telített, nyílt láncú aminok általános képlete: CnH2n+3N

Amin rendűsége: az amin molekulájában található nitrogénatom rendűsége (ahány szénatomhoz kapcsolódik, annyi a rendűsége. Értelemszerűen egy amin nem lehet kvaterner, bár léteznek ún. kvaterner ammóniumsók)

Amid: olyan (oxigén- és) nitrogéntartalmú szerves vegyület, amely -CON- csoportot (amidcsoportot) tartalmaz funkciós csoportként. Egyértékű, telített, nyílt láncú amidok általános képlete: CnH2n+1NO

Amid rendűsége: az amid molekulájában található nitrogénatom rendűsége (ahány szénatomhoz kapcsolódik, annyi a rendűsége. Értelemszerűen egy amid nem lehet kvaterner)

Aminosav: olyan szerves molekula, amely tartalmaz egy aminocsoportot (-NH2) és egy karboxilcsoportot is (-COOH)

Alfa-aminosav: olyan aminosav, melynek aminocsoportja a karboxilcsoporttal szomszédos szénatomon található

Ikerionos (zwitterionos) szerkezet: az aminosavak jellemző szerkezeti tulajdonsága, amely a molekulán belüli tautomer átrendeződés révén jön létre. Ikerionos vagy zwitterionos szerkezetben egyetlen részecskén belül található egy anionos, illetve egy kationos rész. Zwitter németül = iker.

heterociklusos szerves vegyület: olyan szerves vegyület, mely gyűrűs szerkezetű, és a gyűrűjében valamilyen heteroatom (nem szén vagy hidrogénatom) található

Heterociklusos aromás szerves vegyület: olyan szerves vegyület, mely gyűrűs szerkezetű, és a gyűrűjében valamilyen heteroatom (nem szén vagy hidrogénatom) található, emellett aromás szerkezete bam

Szénhidrátok: jellemzően növények által termelt oxigéntartalmú szerves vegyületek, melyek általában Cn(H2O)m általános képlettel írhatók le.

Monoszacharidok (egyszerű cukrok): Jellemzően egyetlen oxocsoportot és több hidroxilcsoportot tartalmazó oxigéntartalmú szerves vegyületek (polihidroxi oxovegyületek). Jellemző általános képletük: CnH2nOn (kivétel pl. 2-dezoxiribóz).

Aldózok: formilcsoportot tartalmazó monoszacharidok

Ketózok: ketocsoportot tartalmazó monoszacharidok

Triózok: 3 szénatomos monoszacharidok

Tetrózok: 4 szénatomos monoszacharidok

Pentózok: 5 szénatomos monoszacharidok

Hexózok: 6 szénatomos monoszacharidok – ér a korábbiakat kombinálni, tehát például a D-glükóz egy aldóz+hexóz=>aldohexóz

Heptózok: 7 szénatomos monoszacharidok

Glikozidos hidroxilcsoport: a mono- és diszacharidok jellemző szerkezeti egysége, amely a nyílt láncú szacharid oxocsoportjának gyűrűvé záródása során kialakuló hidroxil (-OH) csoportot jelenti.

Alfa-monoszacharid: olyan monoszacharid, amely gyűrűzárt formában van és glikozidos -OH csoportja és a láncvégi -CH2OH csoportja a gyűrű ellentétes oldalán helyezkedik el

Béta-monoszacharid: olyan monoszacharid, amely gyűrűzárt formában van és glikozidos -OH csoportja és a láncvégi -CH2OH csoportja a gyűrű azonos oldalán helyezkedik el

Diszacharid: két monoszacharid egység éterkötéssel (itt ezt nevezik glikozidkötésnek is) összekapcsolódásával keletkező összetett szénhidrát. Monoszacharid egységeiből kondenzációs reakcióban származtatható.

Poliszacharid: sok monoszacharid egység éterkötéssel (itt ezt nevezik glikozidkötésnek is) összekapcsolódásával keletkező összetett szénhidrát. Monoszacharid egységeiből polikondenzációs reakcióban származtatható.

Redukáló szacharid: olyan szacharid, melynek gyűrűzárt alakjában szabad (nem éterkötésben kötött) glikozidos hidroxilcsoport van és/vagy nyílt láncú alakjában szabad formilcsoport van. A redukáló szacharidok adják az ezüsttükör- és Fehling-próbát.

Karamellizálódás: cukrok hőbontásakor (hevítésekor) bekövetkező, jellegzetes színváltozással és illattal járó reakció

Peptid: funkciós csoportként -CO-NH- (pepditkötést) tartalmazó biomolekula

Dipeptid: két alfa-aminosav kondenzációs reakcióban összekapcsolódásával keletkező molekula

Tripeptid: három alfa-aminosav kondenzációs reakcióban összekapcsolódásával keletkező molekula

Oligopeptid: néhány alfa-aminosav kondenzációs reakcióban összekapcsolódásával keletkező molekula

Polipeptid: sok alfa-aminosav polikondenzációs reakcióban összekapcsolódásával keletkező molekula

Fehérje: olyan bonyolult szerves molekulákból álló anyag, amely vázát alfa-aminosav polikondenzációs reakcióban összekapcsolódásával keletkező molekula adja, de emellett más egységeket (akár szervetlen részeket) is tartalmazhat

Enzim: szerves, fehérje eredetű biokatalizátor

Protein (egyszerű fehérje): egyetlen polipeptidláncból felépülő fehérje

Proteid (összetett fehérje): több polipeptid alegységből, esetlegesen más szerves vagy szervetlen alegységekből felépülő fehérje.

Fehérjék elsődleges (primer) szerkezete: az fehérjében található aminosavak sorrendje

Fehérjék másodlagos (szekunder) szerkezete: A peptidváz peptidkötések között kialakuló hidrogénkötés által kialakuló lokális rendezettsége. Itt a jellemző szerkezetek: alfa-hélix és béta-redő.

Fehérjék harmadlagos (tercier) szerkezete: A polipeptidlánc teljes térbeli elrendeződése, amelyet a felépítő aminosav-egységek oldalláncai között kialakuló másod- és elsőrendű kötések stabilizálnak. A jellemző harmadlagos szerkezetek: fibrilláris, illetve globuláris,

Fehérjék negyedleges (kvaterner) szerkezete: Amennyiben a fehérje több polipeptidláncból (és esetleg egyéb egységekből) épül fel, a negyedleges szerkezet a fehérje alegységeinek relatív térbeli elhelyezkedését jelenti. Jellegzetes példa negyedleges szerkezetre a hemoglobin alegységeinek térbeli elrendeződése.

Fehérje koagulációja: az a folyamat, amikor a kolloid állapotban eloszlatott fehérje kicsapódik. Eközben jellemzően térszerkezete megváltozik, hidrátburkát elveszíti és nem képes biológiai funkcióját ellátni (denaturálódik).

Nukleinsav: nukleotid egységek foszfátészter kötéssel összekapcsolódásával, kondenzációs reakcióban létrejövő makromolekulák.

Nukleotid: nitrogéntartalmú (purin vagy pirimidinszármazék) bázisból, ribózból vagy 2-dezoxiribózből és foszforsavból származtatható szerves molekula, amely a nukleinsavak felépítő egysége.

RNS: ribózt tartalmazó nukleotid egységek összekapcsolódásával keletkező nukleinsav, a nukleotid egységek szerves bázisként adenint, uracilt, guanint és citozint tartalmaznak.

DNS komplementer szerkezete: a DNS azon tulajdonsága, hogy a kettős hélix ellentétes lefutású két láncában lényegében ugyanaz a genetikai információ tárolódik, hiszen ahol az egyik láncban guanin egység van, ott a másik láncban vele szemben citozin egység (és fordítva) található. Hasonlóan, ha az egyik láncban egy helyen adenint tartalmazó nukleotid egység van, vele szemben timin áll. A két láncot a szerves bázis alegységek közötti hidrogénkötések tartják össze.

DNS: 2-dezoxiribózt tartalmazó nukleotid egységek összekapcsolódásával keletkező, jellemzően kettős hélixes szerkezetű, 2 komplementer láncot tartalmazó nukleinsav. A nukleotid egységek szerves bázisként adenint, timint, guanint és citozint tartalmaznak.

Műanyag: jellemzően mesterséges úton előállított anyag, amely fő összetevőként polimermolekulákból áll. Emellett a legtöbb műanyag tartalmaz adalékokat, például színezéket, töltőanyagokat, égésgátlókat, UV védőt stb.

Hőre lágyuló műanyag: olyan műanyag, amely egy bizonyos hőmérséklet felett hajlékonnyá/formálhatóvá válik vagy ömledék állapotba kerül, lehűtésre pedig megszilárdul. A hőre lágyuló műanyagok szerkezetileg (esetleg enyhén elágazó) láncokból állnak, láncpolimereknek is nevezzük őket

Hőre keményedő műanyag: olyan műanyag, amely melegítéssel nem vihető – jelentős degradáció nélkül – ömledék állapotba. A hőre keményedő műanyagok szerkezetileg térhálós szerkezetűek, ezért térhálós műanyagoknak is nevezzük őket. "az egész egy nagy molekula"

Polimerizációs műanyagok: olyan műanyagok, melyek előállítása polimerizációval (poliaddícióval) történik.

Polikondenzációs műanyagok: olyan műanyagok, melyek előállítása polikondenzációval történik.